A redőny készítés és használat története egészen a Római Birodalom koráig vezethető vissza. A rómaiak a keleti építmények tanulmányozása által ismerték meg a rácsos ablakokat, amelyek a kívülről a belső térbe való belátást megakadályozták.

Ennek olasz neve “gelosia”, spanyolul “celosia” franciául pedig a “ja-lousie” megnevezést alkalmazták az ősi rómaiak. Már a rómaiak is ismerték a zsalut, amit zárszerkezetként, korai nyílászáróként használtak az ablakaikon.

Ebből a korból származik a reluxák őse is, ugyanis az első ilyen árnyékoló elődjét a római Colosseumban fedezték fel, ennek eredeti példánya még ma is megtekinthető a berlini Altes Museum-ban.

A római minta továbbgondolásával 1802-ben szabadalmaztatta a mozgatható reluxát egy párizsi asztalos, ami a mai reluxákhoz hasonlóan láncokra lógatott deszkákból állt, amelyeket zsinórok mozgatásával lehetett felhúzni és leereszteni, a deszkákat pedig vízszintesen és merőlegesen csavarni.

Ez a régi reluxa a működési elve szinte megegyezik a mai reluxákkal. A mozgatható reluxa használata a lakóházakban először kiegészítő-védő szerepet látott el.

Már akkor is figyeltek a praktikusságra, hiszen ha a reluxára nem volt szükség, akkor azt, mint egy, kis csomag formájában lehetett tárolni, később pedig hullámos szerkezet alakjában lehetett feltekerni.

1854-ben bukkant fel először a francia rouler vagy rouleau kifejezés egy olyan átalakított reluxa kapcsán, amit hivatalosan is a mai redőnyök elődjének tekintünk. Szintén 1854-ben megnyitotta Heinrich Freese a világ első reluxa gyárát a németországi Hamburgban, ami Riediger & Frank néven még a mai napig üzemel.

A németországi Esslingenben egy asztalos mester megalkotta az első redőny szerkezetet, ami lazán egymáshoz kapcsolódó falécekből állt, egy sínben fel-le húzható-ereszthető volt és egy fatengelyre tekeredett fel.

Ez a szerkezet a redőny őse, amit ma is esslingeni redőnynek hívnak. Miután megannyi fejlesztés érte a reluxákat, az árnyékolók elnyerték manapság ismert legnépszerűbb és leghatásosabb formájukat, amit redőnyként ismerhetünk, és amelyekkel találkozhatunk az olyan Tolna megyei településeken is, mint amilyen Dombóvár, Bonyhád, Szekszárd, Bátaszék, Tamási, Iregszemcse, Nagymányok, Gyönk, Hőgyész, Paks, Dunaföldvár, Tolna, Nagydorog, Simontornya, Kurd, Kaposszekcső, Kocsola, Nagykónyi, Pincehely, Szedres, Báta, Dunaszentgyörgy, Bölcske vagy Madocsa.